A szüleinktől örökölt genetika sokkal meghatározóbb az életkilátásaink alakulásában, mint bármi más. Márpedig az egyéni képességekben akkora különbségek vannak, hogy az emberek egyenlősége tudományos nonszensz – állítja új könyvében egy baloldali meggyőződésű viselkedésgenetikus.
2022. január 26. 08:29
p
2
0
0
Mentés
Böszörményi-Nagy Gergely
Komoly bajban lennének a progresszió posztmodern ideológusai – már ha zavarná őket a valóság. Nagyon úgy tűnik, hogy hitrendszerük két pillére, a vallás helyét elfoglalni hivatott tudomány és a totálisan értelmezett egyenlőségelv egyszerűen kizárják egymást. Erről szól egy vállaltan baloldali-liberális szerző, Kathryn Paige Harden viselkedésgenetikus új könyve. Szerzőnk az USA egyik legjobbjának számító Texasi Egyetem professzora, s nagyon is hisz az egyenlő esélyek megteremtésének fontosságában. Szerinte azonban ennek eléréséhez elkerülhetetlen, hogy elfogadjuk: az emberek biológiai szempontból egyenlőtlenek.
A genetika szerepe a társadalomtudományban – elsősorban az eugenika sötét emlékezete okán – évtizedek óta tabutémának számít. Mértékadó tudományos körökben egészen napjainkig felvetni sem volt illendő, hogy két ember esélyeinek vagy teljesítményének különbözőségében a dns-ük is szerepet játszhat. Az egyenlőtlenségek egyetlen és kizárólagos oka a balos közmegegyezés szerint csakis a rendszer tökéletlensége, a társadalmi igazságtalanság, azaz a mindenkori politika lehet. A természettudomány újabb eredményei azonban – ahogyan arra Harden rávilágít – egyértelművé teszik e nézet tarthatatlanságát. Könyve két részre bontható: a témával kapcsolatos legfrissebb kutatások bemutatására és a szerző némiképp utópisztikus javaslataira azok politikai hasznosítására.
Kathryn Paige Harden: The Genetic Lottery. Why DNA Matters for Social Equality. Princeton University Press, 2021
Rácz Zsófia vezető régész elmondta: létrejött egy közel száz egyénből álló hálózat Mongóliától a Kárpát-medencéig, és közvetlen bizonyítékot találtak az európai hunok ázsiai hun eredetére.
Neparáczki Endre genetikus szerint a tudományos kérdés sosem az volt, hogy az európai hunok és a honfoglaló magyarok között van-e közvetlen genetikai kontinuitás, hanem az, hogy van-e a két etnikumnak közös őse.